Sziasztok!
Meghoztam a 2. fejezetet, láthatjátok, lassan be fognak indulni az események. Remélem nem okozok senkinek sem csalódást. Jó olvasást!
Puszi, K.<3
*****
Másnap reggel kicsit morcosan nyomtam ki az ébresztőmet, mert rossz előérzetem támadt a napra. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy mi zajlott le bennem akkor, de valami miatt elszorult a gyomrom. Hülyeség! Mi baj történhetne? Hiszen már mindent elterveztem Kinga meglepijével kapcsolatban, nem mellesleg a szóbelikre is eléggé felkészültem már. A zuhany alatt állva megnyugtattam magam, hogy semmi nincs, amin fel kellene idegesíteni magam, mire minimálisan meg is tudtam nyugodni.
Puha törülközőbe tekerve magam lebaktattam a konyhába, azzal a tervvel, hogy reggelit készítek magamnak, aminek neki is láttam volna, ha kész nem lett volna addigra az íncsiklandozóan illatozó étel. Már mindenki a konyhában ülve tömte magába a finom reggelit, amit gondolom anya készített. Mennyei! Amit anya csinált, az rossz nem lehet.
- Jó reggelt! - köszöntöttem a családomat, a hangulatomhoz képest vidáman. Mezítláb a bátyám széke felé vettem az irányt, mert a régi szokásunk szerint puszit nyomtam a feje búbjára. Elmosolyodott a kicsi, de számunkra fontos gesztusra. Én is szedtem magamnak egy tál mennyországot, viszont a vigyoromat nem tudtam eltüntetni az arcomról.
- Mi a helyzet, kislány? - érdeklődött Gabi. - Csak nem megszerezted a jövő heti érettségikre a válaszokat, amiért ilyen vigyori vagy? - ugratott.
- Első, nem, sajnos nem tudtam megszerezni a válaszokat, mivel szóbelik lesznek. Második, azért vagyok ennyire vigyori, mert több, mint egy éve ismét együtt látom az egész családot az asztal körül.
- Jó, hogy eszembe juttatod, kislányom - nézett rám hálásan apa. - Majdnem elfelejtettem mondani neked, hogy tegnap lefoglaltuk a paintball pályát egy menetre, hogy megünnepelhessük a bátyád hazajöttét - kacsintott rám. Na igen. A mi családunkban nem a szokásos módon szoktunk ünnepelni. A Balogh család szokásává vált a sok év során, hogy valami izgi, érdekes programot csinálunk, nem pedig étterembe, vagy ilyen helyekre járunk együtt. Már voltunk máskor is paintballozni, nem ez lesz az első eset. De voltunk már extrémebb helyeken is. Például egyszer helikopterből ugrottunk ki. Akkor Gabi 18. szülinapját ünnepeltük. Az volt életem egyik legemlékezetesebb napja. Elégedetten pacsiztam le apával. Múltkor mi ketten egy csapat voltunk, és toronymagasan legyőztük anyáékat. Most sem lesz másképp.
- Alig várom! - kaptam be egy harapást. - Mikorra szervezted?
- Természetesen a jövő hét utánra. Azért nem mehet az érettségid kárára a szórakozás - komolyodott el fél pillanat alatt. Ilyen esetekben tudom, hogy nem érdemes vele vitatkoznom, így nem is tettem. Még beszélgettünk hétköznapi dolgokról, majd bocsánatot kérve felmentem a szobámba, mert a kora esti mozizás előtt mindenképpen szerettem volna még tanulni is. Így hát felkaptam egy kényelmes tanulós szettet és lehuppantam az asztalomhoz, átnézni a tételeket. A fejem zúgott a rengetek anyagtól. Úgy éreztem, hogy tudom az anyagot, de a lelkiismeretem nem hagyott élni engem. Arra jutottam, hogy az ölembe vettem a gitáromat, és elkezdtem pengetni egy könnyed dallamot, amire felénekeltem Hunyadi Mátyásról szóló töri tételt. Igen, felénekeltem. Sokkal könnyebben tudom ezzel a módszerrel megjegyezni a dolgokat. Akármit. Ijedtemben majdnem elejtettem a hőn szeretett hangszeremet a mobilom csörgésére. Izgatottan nyomtam be a hívásfogadás gombot a telefonomon, mikor megláttam, hogy ki is hív.
- Szia, szépségem! - búgott bele a készülékbe Peti, amire hevesebben kezdett verni a szívem. A mi kapcsolatunk az az igazi első pillantásra szerelem volt. Emlékszem, mikor először találkoztunk nagyon próbálkozott nálam, ami nekem is imponált. Hiszen helyes, ha akar eszes is tud lenni, de ugyanúgy életvidám is. Immáron másfél éve járunk, de még most is elpirulok, ha valami szépet mond nekem. Na és a csókcsatákról nem is beszélve. Amit még nagyon szeretek benne, hogy nem sietteti velem a dolgokat, hanem addig vár rám amíg én nem érzem késznek magam a szüzesség kérdésben.
- Szia!
- Sajnos a mai mozit el kellene halasztanunk, szívem.
- Miért? Valami rossz történt? - ijedtem meg, mert nem jellemző rá, hogy csak úgy lemondjon egy randit.
- Nem, nem történt semmi, csak anya megkért rá, hogy vigyázzak ma Zsófira. Apával mennek valahová, és állítása szerint nem viheti magával oda Zsófit - a hangja panaszos volt, amire elmosolyodtam.
- Ha szeretnéd átmehetek hozzád segíteni vigyázni Zsófira. Tudod, hogy milyen jól kijövök vele. Nagyon bírom a hugicádat - Zsófi, Peti húga 5 éves, és egy tünemény az a kislány. Mindig is ilyen kis tesót szerettem volna magamnak.
- Hagyd. Elboldogulok vele egyedül is. Inkább töltsd az időt Gabival - ajánlotta fel, hiszen tudja mennyire szeretem a bátyám.
- Talán ezt fogom tenni. Úgy néz ki mind a ketten egy tesós napnak nézünk elébe.
- Na igen. Akkor majd Kinga buliján látlak, ugye? - kérdezte reménykedve.
- Igen, alig várom már - adtam meg a válaszomat.
*****
Sietősre vettem a lépteimet Kingáék háza felé menet. Ilyen az én szerencsém! - gondoltam magamban. ha nem lenne elég, hogy mára mindenki lepattintott engem, mondjuk észérvekkel, de akkor is (!), még az eső is zuhog, és az esernyőmet használni csak akkor tudnám, ha az éjszaka növesztettem volna plusz egy kart. Miután Peti lemondta a mozit, Gabit akartam rávenni egy tesós tevékenységre, de ő a Melindával kapcsolatos találkozót tervezgeti. Anyáék dolgoznak, Kinga ugye moziba ment a barátjával, Ami is a barátjával van, úgyhogy én teljesen egyedül maradtam. Délelőtt lefoglaltam magam a tanulással. Délután egy-két órát igénybe vett a Kinga ajándéka projekt, de utána szétuntam az agyam. Ezért most rohanok Kingáék házához, hogy a meglepetésemet kellőképpen meg tudjam szervezni a holnapi parti előtt. Nem, nem fogok betörni a legjobb barátomék házába. Van saját kulcsom hozzájuk, amivel bármikor megjelenhetek náluk, úgy boldogítva Kinga családját. Még otthon felhívtam a szüleit, hogy nem lenne-e gond, ha elmennék ma hozzájuk, úgy hogy a lányuk nincs otthon, mire azt a választ kaptam, hogy csak nyugodtan. És én éltem a lehetőséggel.
Az ajtón bejutva nagy sóhajtás kíséretében óvatosan leraktam a gitáromat, és a többi cuccot az asztalra. A gitáromat még ma áthoztam, hogy ne holnap kelljen teljes buliöltözékben idáig elcipelnem, plusz a másik ajándékommal együtt. Igen, több ajándékkal készülök Kingának. Az első egy dal lesz, mialatt el fogom énekli neki, a falra lesznek kivetítve ezer éves képek a barátságunkról. Szerintem nagyon hangulatos lesz. Ezért jöttem ma el hozzájuk. Mivel itt lesz a buli, a dolgokat úgy fogom elrejteni, hogy Kinga még csak véletlenül se vegye észre őket, addig legalábbis, míg nem szükséges. Pakolászás közben hangokat véltem felfedezni a folyosó a hálószobák irányából. De hát nem lehet itthon senki. Kinga randizni van, a szülei dolgoznak, Kinga tesója, Balázs ha jól tudom Pesten van, egyetemen. Megint hallottam egy hangot, de most már jól kivehető volt, hogy egy lány sikkantását hallottam. Uram Atyám! Valaki van a házban! Bepánikolva a konyhaszekrényből felkaptam egy kést, és amilyen halkan tudtam, a folyosón a szobák felé vettem az irányomat. Lassan közelítettem, mert még nem tudtam pontosan, hogy honnan jönnek a hangok, de szerencsére(vagy nem?) egy hangosabb sikításból megtudtam, hogy Kinga szobájából hallhatom a hangokat. Szorosan megmarkoltam a kés nyelét, és egy minden mindegy mozdulattal felrántottam a szoba ajtaját.
Őszinte meglepettségemben a kés kiesett a kezemből, egyenesen le a márvány padlóra, amin hatalmasat csattant. Ha eddig nem bizonyosodtam volna meg abban, hogy kik vannak a szobában, most teljes mértékben megtekinthettem az enyémnél is döbbentebb arcokat, amint felkapták a fejüket a csörömpölésre. Most már sejtem, miért éreztem valami rosszat a mai nappal kapcsolatban reggel.
Akkor nem akartam kikelni az ágyból.
Bár ne tettem volna...
Ha tetszett (vagy éppenséggel) nem, akkor komizzatok és pipáljatok.:) *-*
Őszinte meglepettségemben a kés kiesett a kezemből, egyenesen le a márvány padlóra, amin hatalmasat csattant. Ha eddig nem bizonyosodtam volna meg abban, hogy kik vannak a szobában, most teljes mértékben megtekinthettem az enyémnél is döbbentebb arcokat, amint felkapták a fejüket a csörömpölésre. Most már sejtem, miért éreztem valami rosszat a mai nappal kapcsolatban reggel.
Akkor nem akartam kikelni az ágyból.
Bár ne tettem volna...
*****
Ha tetszett (vagy éppenséggel) nem, akkor komizzatok és pipáljatok.:) *-*
