5. Fejezet - Promise

Sziasztok!;)

Meghoztam az 5. fejezetet. Remélem tetszeni fog nektek, annak ellenére, hogy nekem nem tetszik annyira, szerintem nem lett a legjobb. Mivel a téli szünetben nem leszek elérhető, ha tudom hozom még vasárnapig a következő, 6. fejezetet. 

Ha mégsem tudnék hozni részt, akkor Kellemes Ünnepeket, és Boldog Új Évet kívánok minden egyes olvasómnak! 

Jó éjt!:)

*****

-...ezek voltak a kiegyezés utáni politikai viszonyok - fejeztem be magabiztosnak tűnve a mondandómat az érettségi bizottság előtt. Messziről nem voltam összeszedett, de anyáék mindig arra tanítottak, hogy a határozott emberek többre viszik, nem mellesleg jobban is szeretnek velük dolgozni. Így magabiztosságot öltöttem magamra, de azért nem annyit, hogy önteltnek tűnjek a előttük. Érdeklődve tekintgettem rájuk. 

- Köszönjük a beszámolódat, Petra. Az eredményt ugyanúgy megkaphatod, mint a többiek. Most menj, és küldd be a következőt - szólított távozásra az elnök, nem kevés komolysággal a hangjában. Próbáltam nem kimutatni a félelmemet, mert az elnök utóbbi hozzáfűznivalója megrémisztett. Nem a mondanivalója, hanem a hangjának a hideg, hűvös tónusa. Lehet, hogy nem a jó tételt mondtam el, ráadásul mosolyogva? Mi van ha összekevertem a Kiegyezést valamelyik másik hasonló tartalmú tétellel? Az cinkes lenne, nem? Azonban... A tekintetem összeakadt a legfiatalabb taggal a teremben, aki nyugtatóan mosolygott rám. Soha nem gondoltam volna, hogy egy könnyed mosolyka ilyen hatással lehet rám, mint ez. Nagyon megnyugtató volt, amitől úgy éreztem, hogy nem csesztem el mindent amit csak el lehet rontani. Ami viszont nem tetszett; hogy a srác - nem fogom leuramozni, mert egy-két évvel lehet idősebb nálam - mit keresett a teremben, egy emelt szintű történelem szóbelin, amikor teljesen biztos voltam benne, hogy ő még nem lehet tanár, a bizottság tagja még úgysem. Ez valami vicc? Mi ez a rendszer? Nyugi, végül is nem lett ez olyan rossz! 

Akkor sem szeretem, ha a kelleténél többet foglalkoznak velem. Nincs feltűnési viszketegségem. Apa mindig is azt mondta, hogy talán túlzottan is szégyenlős vagyok. Nem értek vele egyet. Csak nem tudok pia nélkül olyanokkal önfeledten szórakozni akiknek még csak a nevét sem tudom. Azt hitte, hogy viccelek. Mármint, hogy pia nélkül. Mintha nem tudná, hogy a fiatalok nem szörpöt szoktak szürcsölni a bulikban, hanem pálinkát, vodkát, vagy egyéb pikánsabb koktélokat. 

- Majd én bekísérem a következőt is, apa. Bízd csak rám - a fiú, akiről beszéltem, rákacsintott az elnökre. Apa. Aha, tehát innen fúj a szél! Már minden világos.

- Viszontlátásra! - próbáltam tisztelettudónak tűnni, de az nem olyan egyszerű, ha már az ajtó felé fordult srác hülye fejeket vág, vagy utánozza az apja arcmimikáját.  Rohadt vicces volt. Miután kikerültem a bizottság látóköréből kinyújtottam a nyelvem a srácra, aki csak sejtelmes vigyorral a szája sarkában kinyitotta nekem az ajtót. Hm, egy plusz pont a jóképűnek. Nem vagyok ám olyan naiv, tudom, hogy csak a fenekemet akarta lecsekkolni, de akkor is jól esett a gesztus. Mosollyal az arcomon léptem át a küszöböt. Mármint nem álmosollyal, hanem igazival, még ha nem is jött a teljesen szívből. A fiú beközvetítette a következő, számomra idegen lányt, aki majdnem elbukott az 5 méteren, amit a teremig tett meg. A győztesek vigyorával mosolyogtam rá, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy én már túléltem, és te is túl fogod élni minden bizonnyal. Apuci pici fia becsukta utána az ajtót, én pedig abba az irányba vettem az utam, amerre a női mosdót sejtettem. Onnan akartam felhívni Gabiékat és Amandát, hogy minden rendben, túléltem a dolgot, és nem is sikerült rosszul.

- Hé, hé hé...! - kapta el hátulról a könyökömet sármoska. Na igen, nem tagadom, nem néz ki rosszul a srác, de ha jól sejtem nem az én típusom. Magas, napbarnított bőrű, aranyszőke hajú és zöld szemű. Szerintem ő az egyik legszebb fiú, akit valaha láttam. De nem minden a külső. Petit sem csak a külseje miatt szerettem, hanem a belső értékei is nagyon fontosak voltak számomra.

- Hm? 

- Petra, igaz? Még be sem mutatkoztam. Balázs vagyok. 

- Örvendek Balázs - rávillantottam a fogsorom. Csak kedvességből tettem, nem mintha annyira bejött volna  nekem. Nem akartam, hogy rohanjon apucinak árulkodni, mert az egyik érettségiző lány kirakta  a szűrét. Tűrtem míg bírtam. 

De ott betelt a pohár, mikor a falhoz szorított, megszorította a fenekemet, és a pofája az arcomhoz közeledett. Próbáltam kiszabadulni a markaiból, de nem úgy tűnt, mint aki el akar engedni engem. Ütöttem a mellkasát ahogy bírtam, de nem bizonyultam elég erősnek hozzá. A könnyek gyűlni kezdtek a szememben.

- Engedj el! Kérlek! Nem is ismerjük egymást - gyakorlatilag könyörögtem neki, hogy ne erőszakoskodjon velem. Ez már nem vicces. Undorító. Mikor már a blúzom gombjai felett kalandoztak a kezei hatalmas csattanást hallottam a háta mögül, majd egy fél másodperc múlva Balázs eltántorodott mellőlem. Gyorsan arrébb mentem, majd rendbe szettem magam. Addigra megláttam a megmentőmet is, aki leszedte rólam ezt az őrültet. Ezer ember közül is megismerném őt. Nem mondom, hogy ő minden álmom jelen pillanatban, de akkor rettenetesen megörültem neki. Peti soha nem jöhetett volna jobbkor. Beütött Balázsnak egy hatalmasat, aki így a padlóra került. 

- Na mi van? Ennyire vagy csak képes? Gyerünk, tudsz te többet is! - ingerelte tovább Petit  a seggfej, akinek nem kellet többet mondani, azonnal reagált a hívó szavakra. Erre már nekem is közbe kellett lépnem.

- Peti! Hagyd békén! Nem éri meg az egészet. Mi van ha ez a seggfej bíróságra viszi az ügyet? - az utolsó mondatot belesuttogtam a fülébe, nem akartam ötleteket adni Balázsnak. - Hagyd az egészet. Nem ér annyit, úgy sem történt semmi komoly. 

- Petra, ezt nem mondhatod komolyan! Ha nem jelenek meg, ez a szarzsák megerőszakolt volna téged. Még hogy ne vegyem komolyan? Ugyan már! - idegesen elfordult Balázstól, gondolom így akarta lecsillapítani a zaklatottságát.

- Én feladom! Neked lesz a legrosszabb, ha nem térsz észhez. Utoljára mondom el; ÁLLJ LE!!

Átrontottam az épületen és berontottam az első üresen talált szobába, mint kiderült az ottani gimnázium fizikai előadójába. Semmi nem érdekelt. Egy kívánságom volt; nyugodt életet akartam. Miért mindig minden velem történik? Kettő hét sem telt el a Petivel való szakításunk óta, de már megint zűrzavarba kerültem. Ilyen az én formám! Amennyire tudtam összeszedtem magam, mint testben, mint lélekben és a bejárat felé vettem az irányomat. Majd otthonról felhívom anyát és Amandát is. Ebből nem akartam problémát csinálni. Azonban egy dologgal nem számoltam. Peti rám várt. Ezt már tényleg nem akarom elhinni! - sikított egy vékony hangocska legbelül.

- Figyelj,Peti! Most nincs kedvem beszélgetni. Haza szeretnék menni átöltözni és egy jó, forró zuhanyt venni. Meg tudod ezt érteni? Nagyon méltányolnám.

- Persze, persze. Csak egy dolgot szeretnék elmondani neked. Ezt jól jegyezd meg! - a nyomaték kedvéért a kezeit a két vállamra helyezte. - Az, hogy mi már nem vagyunk együtt, nem azt jelenti, hogy nem foglalkozok veled. Ugyanolyan fontos vagy nekem, mint voltál. Bármit megtennék érted. Szeretném ha ezt őszintén, szívből éreznéd - kedvesen végigsimított az arcomon, majd faképnél hagyott. Amit nem tudtam hova tenni : hittem neki. Nem tudom miért, talán az agyamra ment ez az egész szituáció, de hinni akartam neki.

Egy biztos: elegem van a pasikból!

*****

Ha tetszett a rész ne felejtsetek el komizni és pipálni. Tudjátok, egy írónak nagyon jól esnek a kritikák, legyenek akármilyenek. Egy számít : legyen szívből jövő.*-*

4. Fejezet - What doesn't kill you makes you stronger

Sziasztok!;)

Nem kevés késéssel, de meghoztam a 4.fejezetet. Nem tudom miért, de egyszerűen nem tudtam írni. Pedig volt egy-két nap, mikor még időm is lett volna rá. De az Isten se akart rávinni, hogy akár egyetlen egy sort is írjak. SŐT! Teljesen új sztorik cikáztak a fejemben, mind azt kiáltozva, hogy : 'Engem írj!!'. Többször neki is akartam kezdeni egy másik történetnek, de azokat nem akart publikálni. De nem tettem. Valami azt súgta, hogy ne tegyem, mert megéri ezt írni. Saját magam is szomorúbb lennék, ha nem írnám ezt a történetet. Így hát még mindig itt vagyok, senki nem szabadul meg tőlem. 

Jó olvasást!

*****

Emlékek. A világ legértékesebb dolgai. Amik soha nem fognak megváltozni. Nem igazán. Lehet hogy a rossz pillanatokkal a hátam mögött a tökéletes emlékekre is elborzadó fejjel emlékszem vissza, de maximum a csalódás tudja keservessé tenni egy kis időre a szép pillanatokat. Ha lenyugszol, és mindent, tényleg mindent átgondolsz akkor már nem fogod annyira szerencsétlennek érezni magad, hogy még az élet értelméről is elgondolkozol. Nem fogok hazudni senkinek, a tegnapi sokkban, amit Peti és Kinga okozott nekem többször is átfutott az agyamon, hogy ezek után minek tovább élni. Minek szenvedjem tovább ezt a keserves életet, ha senkire nem számíthatok, senki nem érdeklődik felőlem, szeret engem, gondoskodik rólam. Igen, tényleg fontolóra vettem, hogy bántsam magam. Vagy még annál is rosszabbat tegyek. Már fel is tápászkodtam a földről, és a fürdő felé vettem az irányt, mikor a tükörbe megpillantottam magam. Tényleg szarul festettem. Enyhe kifejezés. De kivételesen nem ez tett érdeklődővé. Hanem a pólóm, amit viseltem. Anyával vettük pár hónapja. Mivel ez a fazon mindkettőnknek jól áll, ezért kettőt vettünk belőle. Úgymond egy anya-lánya egyen póló. Sajnálatos, de ennek a pólónak kellet eszembe juttatnia, hogy nem dőlt az egész világom össze 2 személy miatt. Elszégyelltem magam. Hiszen úton voltam, hogy valami igazán szörnyű dolgot tegyek magammal. És én hülye nem gondoltam arra, hogy ha a szüleim, Gabi, vagy esetleg Ami mit szóltak volna ehhez az egészhez. A legrosszabb esetben talán holtan találtak volna rám. Lett volna esély rá. Biztos vagyok benne, hogy anyáék összeomlottak volna, és a fájdalom mellett, amit jelentett volna nekik a hiányom még magukat hibáztatták volna. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy még ők érezzék szarul magukat az én meggondolatlan hibám következménye miatt. Még ha jelen pillanat az élet gondolata sem tetszik, akkor sem tehetem meg, hogy csak saját magamra gondoljak. Rettenetesen önző dolog lenne. Ráadásul az nem is rám vallana. Engem nem így neveltek. Abban a pillanatban döntöttem el, hogy mit fogok tenni; felemelt fejjel fogom tovább élni az életem, és még csak meg sem adom az esélyt nekik, hogy kikészítsenek engem. Legalábbis nem kívül. Senki nem fogja tudni, hogy össze vagyok törve, hogy milyen őrületes gondolatok cikáznak a fejemben, mert nem engedem, hogy akárki megtudja őket. Nyilván rosszul érzem magam, hiszen alig 3-4 órája tudtam meg, hogy a legjobb barátnőm és a barátom, akit mindennél jobban szeretek megcsaltak engem. Akármit tettek, még mindig szeretem őket, bár azt kívánom, bár ne tenném. Egyik felem mindennél jobban el akarja felejteni őket, és a szerelem fogalmát is el szeretném rejteni, jó messze, benn az elmémben, azonban a másik, jelen pillanatban az erősebb énem azt sugallja, hogy te tegyem ezt. Érezni emberi dolog. Ha nem éreznék csalódottságot, fájdalmat az nem lenne normális. Akkor kéne igazán félnem. Mert az lennék amit mindig el szerettem volna kerülni. Egy számító, érzéketlen dög lennék, akinek  semmi nem számít, csak a saját kényelme. És ezt senki nem akarja, ugye? 

Végül összeszedtem az emlékek kézzel megfoghatatlan fájdalmas darabkáit, és úgy döntöttem, hogy ideiglenes -ki tudja mennyi időre- elraktározom őket az agyam egy részletébe, mondjuk úgy, hogy egy golyó- és tűzálló páncélszekrénybe, ahol nem fognak bántani senkit. Ha majd készen állok rá kinyitom ezt a páncélszekrényt, és még egyszer, utoljára, keserű íz nélkül a számban megint átgondolom őket. Véglegesen. 

Addig is van mit tennem:

1. Frissítsd fel magad egy hideg zuhannyal!
2. Takarítsd fel a szemetet, amit szétdobáltál a szobádban.
3. Pakolj össze, nem elég, ha csak a fényképeket dobod ki a kukába.
4. Egyél valamit, mert már több, mint egy fél napja nem ittál, ettél semmit.
5. Ha anyáék kérdezik, hogy mi a baj; mondd meg a teljes igazságot, holnap úgyis minden kiderülne, mivel nem mész el Kinga bulijára.
6. Feküdj le aludni.
7. Pihend ki magad, mert iszonyatosan hosszú nap van mögötted./Aludj sokáig.
8. Tanulj az érettségire.
9 És a legfontosabb: ÉLJ! 

*****

Ha tetszett a rész vagy éppenséggel problémáid akadnak vele, akkor komizz, pipálj, bármi jöhet!