Sziasztok!;)
Nem kevés késéssel, de meghoztam a 4.fejezetet. Nem tudom miért, de egyszerűen nem tudtam írni. Pedig volt egy-két nap, mikor még időm is lett volna rá. De az Isten se akart rávinni, hogy akár egyetlen egy sort is írjak. SŐT! Teljesen új sztorik cikáztak a fejemben, mind azt kiáltozva, hogy : 'Engem írj!!'. Többször neki is akartam kezdeni egy másik történetnek, de azokat nem akart publikálni. De nem tettem. Valami azt súgta, hogy ne tegyem, mert megéri ezt írni. Saját magam is szomorúbb lennék, ha nem írnám ezt a történetet. Így hát még mindig itt vagyok, senki nem szabadul meg tőlem.
Jó olvasást!
*****
Emlékek. A világ legértékesebb dolgai. Amik soha nem fognak megváltozni. Nem igazán. Lehet hogy a rossz pillanatokkal a hátam mögött a tökéletes emlékekre is elborzadó fejjel emlékszem vissza, de maximum a csalódás tudja keservessé tenni egy kis időre a szép pillanatokat. Ha lenyugszol, és mindent, tényleg mindent átgondolsz akkor már nem fogod annyira szerencsétlennek érezni magad, hogy még az élet értelméről is elgondolkozol. Nem fogok hazudni senkinek, a tegnapi sokkban, amit Peti és Kinga okozott nekem többször is átfutott az agyamon, hogy ezek után minek tovább élni. Minek szenvedjem tovább ezt a keserves életet, ha senkire nem számíthatok, senki nem érdeklődik felőlem, szeret engem, gondoskodik rólam. Igen, tényleg fontolóra vettem, hogy bántsam magam. Vagy még annál is rosszabbat tegyek. Már fel is tápászkodtam a földről, és a fürdő felé vettem az irányt, mikor a tükörbe megpillantottam magam. Tényleg szarul festettem. Enyhe kifejezés. De kivételesen nem ez tett érdeklődővé. Hanem a pólóm, amit viseltem. Anyával vettük pár hónapja. Mivel ez a fazon mindkettőnknek jól áll, ezért kettőt vettünk belőle. Úgymond egy anya-lánya egyen póló. Sajnálatos, de ennek a pólónak kellet eszembe juttatnia, hogy nem dőlt az egész világom össze 2 személy miatt. Elszégyelltem magam. Hiszen úton voltam, hogy valami igazán szörnyű dolgot tegyek magammal. És én hülye nem gondoltam arra, hogy ha a szüleim, Gabi, vagy esetleg Ami mit szóltak volna ehhez az egészhez. A legrosszabb esetben talán holtan találtak volna rám. Lett volna esély rá. Biztos vagyok benne, hogy anyáék összeomlottak volna, és a fájdalom mellett, amit jelentett volna nekik a hiányom még magukat hibáztatták volna. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy még ők érezzék szarul magukat az én meggondolatlan hibám következménye miatt. Még ha jelen pillanat az élet gondolata sem tetszik, akkor sem tehetem meg, hogy csak saját magamra gondoljak. Rettenetesen önző dolog lenne. Ráadásul az nem is rám vallana. Engem nem így neveltek. Abban a pillanatban döntöttem el, hogy mit fogok tenni; felemelt fejjel fogom tovább élni az életem, és még csak meg sem adom az esélyt nekik, hogy kikészítsenek engem. Legalábbis nem kívül. Senki nem fogja tudni, hogy össze vagyok törve, hogy milyen őrületes gondolatok cikáznak a fejemben, mert nem engedem, hogy akárki megtudja őket. Nyilván rosszul érzem magam, hiszen alig 3-4 órája tudtam meg, hogy a legjobb barátnőm és a barátom, akit mindennél jobban szeretek megcsaltak engem. Akármit tettek, még mindig szeretem őket, bár azt kívánom, bár ne tenném. Egyik felem mindennél jobban el akarja felejteni őket, és a szerelem fogalmát is el szeretném rejteni, jó messze, benn az elmémben, azonban a másik, jelen pillanatban az erősebb énem azt sugallja, hogy te tegyem ezt. Érezni emberi dolog. Ha nem éreznék csalódottságot, fájdalmat az nem lenne normális. Akkor kéne igazán félnem. Mert az lennék amit mindig el szerettem volna kerülni. Egy számító, érzéketlen dög lennék, akinek semmi nem számít, csak a saját kényelme. És ezt senki nem akarja, ugye?
Végül összeszedtem az emlékek kézzel megfoghatatlan fájdalmas darabkáit, és úgy döntöttem, hogy ideiglenes -ki tudja mennyi időre- elraktározom őket az agyam egy részletébe, mondjuk úgy, hogy egy golyó- és tűzálló páncélszekrénybe, ahol nem fognak bántani senkit. Ha majd készen állok rá kinyitom ezt a páncélszekrényt, és még egyszer, utoljára, keserű íz nélkül a számban megint átgondolom őket. Véglegesen.
1. Frissítsd fel magad egy hideg zuhannyal!
2. Takarítsd fel a szemetet, amit szétdobáltál a szobádban.
3. Pakolj össze, nem elég, ha csak a fényképeket dobod ki a kukába.
4. Egyél valamit, mert már több, mint egy fél napja nem ittál, ettél semmit.
5. Ha anyáék kérdezik, hogy mi a baj; mondd meg a teljes igazságot, holnap úgyis minden kiderülne, mivel nem mész el Kinga bulijára.
6. Feküdj le aludni.
7. Pihend ki magad, mert iszonyatosan hosszú nap van mögötted./Aludj sokáig.
8. Tanulj az érettségire.
9 És a legfontosabb: ÉLJ!
*****
Ha tetszett a rész vagy éppenséggel problémáid akadnak vele, akkor komizz, pipálj, bármi jöhet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése