Hi, everyone!!:))
Puszi, K. <3
- Uram Atyám! - ledobtam mindent a kezemből a kőkemény márvány padlóra. Lehet hogy akkor nem gondoltam át rendesen, de lesokkoltam, mikor megláttam azt az embert a nappaliban ücsörögni, akire életem végéig fel fogok nézni, és imádni fogok. Odarohantam hozzá, és szerintem olyan szorosan magamhoz öleltem, hogy szegény levegőt sem tudott venni. De nem érdekelt ez engem. Ezer éve nem ölelhettem meg, ennyi minimum kijár nekem!! Mélyen beszívtam az illatát, ami most is ugyanolyan tökéletes volt, mint amire emlékeztem a 'régi időkből'. Miután kicsit lazítottam a szorításomon egyet hátralépve felnéztem rá. Emlékszem milyen kifejezés ült az arcán, mikor utoljára láttam őt. A búcsúkor. Több, mint egy éve. Várakozó, reményteli, ugyanakkor szomorú is. Nem is szomorú. Inkább bánatos, mindannyian tudtuk, hogy fenn áll a lehetősége annak, hogy nem fog vissza térni hozzánk. Akkor alig észrevehetően kerekebb volt az arca, most viszont minden porcikájából sugárzik az erő. Látszik, hogy minden nap a terepen volt. Most a tekintete egyszerre csibészes, amit imádok, és meghatott. Gyöngéden megérintette az arcomat. Ekkor vettem észre, hogy néma, de jelentőségteljes könnyek gördültek le az arcomon, le az államig, onnan pedig szabad utat kaptak, valamelyik a kulcscsontomon vagy a földön végezte. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, mert nem szeretem, ha sírni látnak, legyen akár az illető maga a bátyám.
Gabi.
Csak most figyeltem fel a ruhájára. Még mindig a terepmintájú katonai egyenruháját viseli. Amiből arra következtettem, hogy még csak nem rég szállhatott le a repülője Pesten, de ő már itt van, Egerben.
- Annyira hiányoztál!! - mondtam neki hihetetlenül boldogan. Hetente többször is beszéltünk egymással telefonon, de az még sem ugyanaz. 15 hónap, mégis 15 hónap.
- Te is nekem, Petrus... - ölelt meg megint Gabi. A hangja nyugodtan csengett a csendben, ami körülvett minket. Erre ismételten elsírtam magam. De most már szó szerint bőgtem. - Tudod, nagyon csinos nő érett belőled. Mikor utoljára láttalak, még csak egy tini voltál. De most!! Hisz' már érettségizel, te kis huncut - bökött az orromra kedvesen. Erre felnevettem. Annyira szeretem őt. Legjobb testvér, akit csak kívánhatnék magamnak.
- Miért nem mondtad, hogy jössz haza? - háborodtam fel. - Akkor főztem volna neked valami finomat és rendezhettem volna egy part....
- Éppen ezért. Nem szerettem volna belőle nagy ügyet csinálni. Nem kell az egész városnak tudnia, hogy újra itthon vagyok.
- Olyan jó ember vagy - folytattam tovább, mert nem válaszolt rá semmit. - Anyáék sem tudják, hogy hazaérkeztél?
- Nem. Mindenkinek meglepi lesz - kacsintott rám. Ha nem lennénk rokonok, meg mernék rá esküdni, hogy még én is elájulnék a mosolyától, pedig van barátom. A csajok csak úgy körüllengik. Mondjuk ő nem használja ki ezt. Mármint a rossz értelemben. Hiszen boldog párkapcsolatban él egy igazán aranyos, kedves lánnyal; Melindával, akit még a gimiben ismert meg. Hihetetlen. Ő az igazi első szerelme, és még mindig együtt vannak, több év után is. Ez az igazi csoda.
- Még Melindának sem mondtad el?
- Nem. Te vagy az első. Ezt akár veheted megtiszteltetésnek is, hugi - vigyorgott rám, mire én beleöklöztem a karjába. Rosszul tettem. Annyira megerősödött, hogy kőkemény lett a bicepsze. Én jártam rosszul, nem ő. Valószínűleg ő egy simogatás féleséget érzett. Felszisszentem. Mire ő ismételten elnevette magát. Szeretem boldognak látni, ezért nem vettem magamra a dolgot.
- És mikor mondod el neki? Hiszen ő Pesten él, mi meg Egerben vagyunk....
- Nyugi, már mindenre gondoltam.... - és felvázolta a tervét. Lelkesen mesélte, hogy beszélt Meli szüleivel, és megbeszélték vele, hogy mikor ő hazajön Pestről meglepiként be fog pattanni hozzájuk.
Arra lettem figyelmes, hogy a bejárati ajtónak kattan a zárja. Máris 6 óra? Ezek szerint igen, de annyira jól esett beszélgetni Gabival, hogy úgy éreztem, mintha 5 perce jött volna haza. Anya jelent meg az ajtóban. Csodásan állt rajta a csinos feket nadrágja és egyszerű, de elegáns blúza.
Első reakciója:
-Fiam, hát te? Most álmodok? - Gabi felállt, mire anya lekapta a lábairól a magassarkúit, és a bátyám nyakába borult. - Gábor! Nem hiszek a szememnek. Úgy hiányoltunk mindannyian... - csordultak ki első könnyei.
Hagytam, hagy beszélgessenek egyedül is egy kicsit, így megfogtam rengeteg holmimat, és nagy nehezen felcipeltem őket a szobámba. Kivettem a gitáromat a tokból, leültem a babzsákomra, és elkezdtem pengetni még egy számomra teljesen ismeretlen dallamot. A gondolataimat próbáltam kiüríteni, és csak a zenére akartam koncentrálni. De a gondolataim csak-csak visszatértek és nem hagytak szabadulni. Mosolyogva emlékeztem vissza a nem rég leforgott beszélgetésre.
- Na mondd. Hogy alakul a dolog Petivel? - érdeklődött Gabi. - Még mindig együtt vagytok?
- Mit gondolsz? Persze! Minden tökéletes köztünk. Szeretném ha jobban megismernéd őt. Végül is, te vagy a nagy bátyó - vicceltem meg.
- Jól van. De nehogy a végén összehaverkodjunk. Az lenne a te végzeted.... - ördögi vigyort vágott erre. - És mi a helyzet a csajokkal? Kinga és Amanda jól vannak?
- Igen, képzeld el, 3 nap múlva lesz a Kinga szülinapi bulija. Már nagyon izgatottak vagyunk mindannyian. Készülök neki külön ajándékkal is...
- Hol is lesz?
- Náluk. Miért? - furcsállottam kérdését.
- Ha nagyon állat lesz a parti, mindenképp elvárnék egy meghívót. Ez a minimum. Én vagyok a legnagyobb partiállat - sejtelmesen somolygott.
- Hallottam már pár sztorit a bulijaidról. Mondjuk úgy, hogy talán te túl sok is lennél oda...
A visszaemlékezésemet a telefonom zavarta meg. Kikaptam a zsebemből (amióta hazajöttem már átöltöztem 'itthoniba') a készüléket, és megnyitottam az SMS-t. A fejemre ütöttem. Francba! Teljesen elfelejtettem a ma esti lelkizést Amival. Visszaírtam neki egy üzit, amiben bocsánatot kérek tőle, hogy visszamondom a programot, de a mostani körülmények között szeretnék egy kicsit a családommal lenni. Hál'Istennek nem igazán haragudott rám, pontosabban azt írta legyek nyugodtan velük. Úgy látszik mostanában nagyon felkapott lettem, mert 2 perc múlva új SMS-em jött, ezúttal Petitől.
Szia kicsim.<3
Akkor a holnapi randi áll?
Legyen szép napod.
Peti.:))
Holnapi randi? Megbeszéltük egyáltalán, hogy találkozunk? Mostanában annyira feledékeny vagyok, ugyanis nem emlékszem semmi ilyesmire. Azt beszéltük meg, hogy majd Kinga buliján talizunk, mert neki is tanulnia kéne, és nekem sem ártana. Vagy nem? Délelőtt írtam Kingának, hogy nem jönne-e át tanulni hozzánk, de ő azt írta, hogy holnap nem ér rá, mert megy moziba a titkos hódolójával, akit nem ismerhetünk meg addig, míg nem lesz köztük semmi komoly. De azt elárulta nekem, hogy komolyan érdeklődik iránta.
Visszaírtam Petinek, hogy mégis miről beszél, mert nem rémlik nekem semmi, de ő azt állította, hogy mozit beszéltünk meg. Ez érdekes. Végül megbeszéltük, hogy elmegyünk, mert a lazítás nekünk sem ártana.
Itt hozom az első fejezetet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek róla, ne felejtsetek el kommentelni, vagy ha nem igazán szeretnétek legalább a fejezet alján lévő kis értékelések közül pipáljátok ki azt, ami szerintetek a leginkább igaz. Ha valamit nagyon elrontottam , és szerintetek változtatni kéne akármin, csak szóljatok, hátha egyességre tudunk jutni.
Ja, és a negatív kritikáktól sem hátrálok vissza!! Puszi, K. <3
*****
- Uram Atyám! - ledobtam mindent a kezemből a kőkemény márvány padlóra. Lehet hogy akkor nem gondoltam át rendesen, de lesokkoltam, mikor megláttam azt az embert a nappaliban ücsörögni, akire életem végéig fel fogok nézni, és imádni fogok. Odarohantam hozzá, és szerintem olyan szorosan magamhoz öleltem, hogy szegény levegőt sem tudott venni. De nem érdekelt ez engem. Ezer éve nem ölelhettem meg, ennyi minimum kijár nekem!! Mélyen beszívtam az illatát, ami most is ugyanolyan tökéletes volt, mint amire emlékeztem a 'régi időkből'. Miután kicsit lazítottam a szorításomon egyet hátralépve felnéztem rá. Emlékszem milyen kifejezés ült az arcán, mikor utoljára láttam őt. A búcsúkor. Több, mint egy éve. Várakozó, reményteli, ugyanakkor szomorú is. Nem is szomorú. Inkább bánatos, mindannyian tudtuk, hogy fenn áll a lehetősége annak, hogy nem fog vissza térni hozzánk. Akkor alig észrevehetően kerekebb volt az arca, most viszont minden porcikájából sugárzik az erő. Látszik, hogy minden nap a terepen volt. Most a tekintete egyszerre csibészes, amit imádok, és meghatott. Gyöngéden megérintette az arcomat. Ekkor vettem észre, hogy néma, de jelentőségteljes könnyek gördültek le az arcomon, le az államig, onnan pedig szabad utat kaptak, valamelyik a kulcscsontomon vagy a földön végezte. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, mert nem szeretem, ha sírni látnak, legyen akár az illető maga a bátyám. Gabi.
Csak most figyeltem fel a ruhájára. Még mindig a terepmintájú katonai egyenruháját viseli. Amiből arra következtettem, hogy még csak nem rég szállhatott le a repülője Pesten, de ő már itt van, Egerben.
- Annyira hiányoztál!! - mondtam neki hihetetlenül boldogan. Hetente többször is beszéltünk egymással telefonon, de az még sem ugyanaz. 15 hónap, mégis 15 hónap.
- Te is nekem, Petrus... - ölelt meg megint Gabi. A hangja nyugodtan csengett a csendben, ami körülvett minket. Erre ismételten elsírtam magam. De most már szó szerint bőgtem. - Tudod, nagyon csinos nő érett belőled. Mikor utoljára láttalak, még csak egy tini voltál. De most!! Hisz' már érettségizel, te kis huncut - bökött az orromra kedvesen. Erre felnevettem. Annyira szeretem őt. Legjobb testvér, akit csak kívánhatnék magamnak.
- Miért nem mondtad, hogy jössz haza? - háborodtam fel. - Akkor főztem volna neked valami finomat és rendezhettem volna egy part....
- Éppen ezért. Nem szerettem volna belőle nagy ügyet csinálni. Nem kell az egész városnak tudnia, hogy újra itthon vagyok.
- Olyan jó ember vagy - folytattam tovább, mert nem válaszolt rá semmit. - Anyáék sem tudják, hogy hazaérkeztél?
- Nem. Mindenkinek meglepi lesz - kacsintott rám. Ha nem lennénk rokonok, meg mernék rá esküdni, hogy még én is elájulnék a mosolyától, pedig van barátom. A csajok csak úgy körüllengik. Mondjuk ő nem használja ki ezt. Mármint a rossz értelemben. Hiszen boldog párkapcsolatban él egy igazán aranyos, kedves lánnyal; Melindával, akit még a gimiben ismert meg. Hihetetlen. Ő az igazi első szerelme, és még mindig együtt vannak, több év után is. Ez az igazi csoda.
- Még Melindának sem mondtad el?
- Nem. Te vagy az első. Ezt akár veheted megtiszteltetésnek is, hugi - vigyorgott rám, mire én beleöklöztem a karjába. Rosszul tettem. Annyira megerősödött, hogy kőkemény lett a bicepsze. Én jártam rosszul, nem ő. Valószínűleg ő egy simogatás féleséget érzett. Felszisszentem. Mire ő ismételten elnevette magát. Szeretem boldognak látni, ezért nem vettem magamra a dolgot.
- És mikor mondod el neki? Hiszen ő Pesten él, mi meg Egerben vagyunk....
- Nyugi, már mindenre gondoltam.... - és felvázolta a tervét. Lelkesen mesélte, hogy beszélt Meli szüleivel, és megbeszélték vele, hogy mikor ő hazajön Pestről meglepiként be fog pattanni hozzájuk.
Arra lettem figyelmes, hogy a bejárati ajtónak kattan a zárja. Máris 6 óra? Ezek szerint igen, de annyira jól esett beszélgetni Gabival, hogy úgy éreztem, mintha 5 perce jött volna haza. Anya jelent meg az ajtóban. Csodásan állt rajta a csinos feket nadrágja és egyszerű, de elegáns blúza.
Első reakciója:
-Fiam, hát te? Most álmodok? - Gabi felállt, mire anya lekapta a lábairól a magassarkúit, és a bátyám nyakába borult. - Gábor! Nem hiszek a szememnek. Úgy hiányoltunk mindannyian... - csordultak ki első könnyei.
Hagytam, hagy beszélgessenek egyedül is egy kicsit, így megfogtam rengeteg holmimat, és nagy nehezen felcipeltem őket a szobámba. Kivettem a gitáromat a tokból, leültem a babzsákomra, és elkezdtem pengetni még egy számomra teljesen ismeretlen dallamot. A gondolataimat próbáltam kiüríteni, és csak a zenére akartam koncentrálni. De a gondolataim csak-csak visszatértek és nem hagytak szabadulni. Mosolyogva emlékeztem vissza a nem rég leforgott beszélgetésre.
- Na mondd. Hogy alakul a dolog Petivel? - érdeklődött Gabi. - Még mindig együtt vagytok?
- Mit gondolsz? Persze! Minden tökéletes köztünk. Szeretném ha jobban megismernéd őt. Végül is, te vagy a nagy bátyó - vicceltem meg.
- Jól van. De nehogy a végén összehaverkodjunk. Az lenne a te végzeted.... - ördögi vigyort vágott erre. - És mi a helyzet a csajokkal? Kinga és Amanda jól vannak?
- Igen, képzeld el, 3 nap múlva lesz a Kinga szülinapi bulija. Már nagyon izgatottak vagyunk mindannyian. Készülök neki külön ajándékkal is...
- Hol is lesz?
- Náluk. Miért? - furcsállottam kérdését.
- Ha nagyon állat lesz a parti, mindenképp elvárnék egy meghívót. Ez a minimum. Én vagyok a legnagyobb partiállat - sejtelmesen somolygott.
- Hallottam már pár sztorit a bulijaidról. Mondjuk úgy, hogy talán te túl sok is lennél oda...
A visszaemlékezésemet a telefonom zavarta meg. Kikaptam a zsebemből (amióta hazajöttem már átöltöztem 'itthoniba') a készüléket, és megnyitottam az SMS-t. A fejemre ütöttem. Francba! Teljesen elfelejtettem a ma esti lelkizést Amival. Visszaírtam neki egy üzit, amiben bocsánatot kérek tőle, hogy visszamondom a programot, de a mostani körülmények között szeretnék egy kicsit a családommal lenni. Hál'Istennek nem igazán haragudott rám, pontosabban azt írta legyek nyugodtan velük. Úgy látszik mostanában nagyon felkapott lettem, mert 2 perc múlva új SMS-em jött, ezúttal Petitől.
Szia kicsim.<3
Akkor a holnapi randi áll?
Legyen szép napod.
Peti.:))
Holnapi randi? Megbeszéltük egyáltalán, hogy találkozunk? Mostanában annyira feledékeny vagyok, ugyanis nem emlékszem semmi ilyesmire. Azt beszéltük meg, hogy majd Kinga buliján talizunk, mert neki is tanulnia kéne, és nekem sem ártana. Vagy nem? Délelőtt írtam Kingának, hogy nem jönne-e át tanulni hozzánk, de ő azt írta, hogy holnap nem ér rá, mert megy moziba a titkos hódolójával, akit nem ismerhetünk meg addig, míg nem lesz köztük semmi komoly. De azt elárulta nekem, hogy komolyan érdeklődik iránta.
Visszaírtam Petinek, hogy mégis miről beszél, mert nem rémlik nekem semmi, de ő azt állította, hogy mozit beszéltünk meg. Ez érdekes. Végül megbeszéltük, hogy elmegyünk, mert a lazítás nekünk sem ártana.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése